Az Igazi Királyság

Az igazi király királyoknak királya, mert minden királyt jellemez az, hogy mik, illetve kik fölött király.

Egy adott szakterületen az a király, aki a legjobban műveli azt a szakterületet. Így például a matematikusok királya az lehet, aki a legjobban műveli a matematikát, a madarak királya az lehet, aki a legjobban érti a madarak nyelvét, s az ő egész lényüket. Ennek megfelelően a királyoknak királya az lehet, aki a legjobban ért a királyok nyelvén, s a legjobban érti az ő egész lényüket, megérti a problémáikat, s e problémák megoldásában igazán tud segíteni. Fontos a szabadság, fontos a hatalom, fontos a győzelem, de csak akkor, ha ezek igaziak. Mert például az erkölcstelen győzelem nem igazi győzelem, mert előbb-utóbb meghozza keserű gyümölcsét, s valahol vereséghez vezet. Ezért a metakirály: a királyoknak királya minden közvetlen alattvalójának, vagyis minden királynak biztosítja, hogy az ő területén igazi király lehessen, aki nem tesz rossz lépéseket, s így alattvalóit maga is jó irányban vezeti… Fontos megérteni, hogy minden ember, kivétel nélkül királynak született, aki elvileg valamilyen létezői kör csoportszelleme is kell, hogy legyen. Az emberalatti létezők nem lehetnek királyok, de nemesek ők is lehetnek. Mindenesetre sok az ember, s ezért a metakirály, aki így minden ember királya is, sok embert (pontosabban minden embert) el kell vezessen a Helyes Útra, meg kell minden emberrel értesse a saját torvény útját, mert egy igazi király csak a saját törvényét követi, vagyis önkövető. A királyoknak királya így tehát elvileg szabad emberek, vagyis királyok fölött uralkodik. De a Nagykirály, az Őstanhu, vagyis az Isten feladata igen nehéz. Ezért hierarchiát kellett kialakítani, s a királyokat is csoportokba kellett szervezni, miként egy igazi birodalomban ez megvalósul.

Mivel például a matematika sok komoly részágazatra oszlik, ezért a matematikusok királya kell, hogy tudjon segíteni a speciális matematikai királyoknak, így például a csoportelmélet királyának is. S ha jós segít, ezzel bizonyítja, hogy a lényeg tekintetében ő is királya az adott területnek, de nem speciális királya, hanem általános királya. Így a matematikusok királyának segítő, s azt a királyságában előmozdító Egyetemes Király maga is a matematikusok királya, sőt ő a matematikusok abszolút királya, míg a másik csak a matematikusok relatív királya. A Királyok Királyának meg kell találnia a középutat a tudás és a nemtudás, az éberség és a neméberség között, s ezért el kell fogadnia azt a lehetőséget, hogy a speciális királyok a maguk szakterületén időnként felülmúlhatják őt is. A lényeg az, hogy a Nagykirály minden királlyal mindig versenyben maradjon, s így a kiskirályok nem válhatnak önelégültté. Ehhez azonban a Nagykirálynak komolyan koncentrálnia kell, s a koncentráció érdekében tökéletes hierarchiát kell létrehoznia. El kell érnie, hogy közvetlenül csak a királyoknak legyen a királya, s csak amikor egy királyi alattvalójával megbeszéli a problémákat, akkor így lesz átmenetileg másféle létezőknek is a királya.

A Nagykirály így közvetlenül csak a királyok számára érhető el, s az emberalatti létezők dolgaiba közvetlenül nem szól bele. A Nagykirály a láthatatlan Ősbuddha, aki Síva inkarnációiban válik láthatóvá. Brahmá és Visnu csak Síva 2 pólusának kivetülései Amit Síva önmagán kívül lát a világban, azok valójában őbenne vannak. A metafizikai fölébredést valójában csak Síva (vagyis a Szentlélek) és Visnu (vagyis az Atya) érhetik el közvetlenül. Brahmá szerepe és feladata elsősorban az Atya engesztelése imákkal. Az igazi Visnu azonban Sívában van, s ezért a külső Visnu csak akkor ébredhet fel metafizikai értelemben, ha Síva is felébredt. A külső Visnunak elsősorban tükör szerepe van Síva vonatkozásában. Maga a Teremtő Teremtés Sívától indult el. A lények között Síva Rudraként jelenik meg, s minden Rudra-inkarnációjában az a feladata, hogy felismerje önmagát Sívaként. S ha megalapozódott a Sívatudat, akkor pedig Sívának föl kell ismernie, hogy ő maga az Ősbuddha, másnéven Krisztus, vagy Allah. S ezután az Álom Urává kell válnia, s föl kell ébrednie az eredetre. Csupán egyetlen egy Isten van: Allah, s Mohamed az Ő prófétája. Síva Mohamed-inkarnációjában így ismerte föl a Végső lényeget. A cél azonban az, hogy Síva Ámenné legyen, az Igazság tökéletes királyává. Mert a Nagykirálynak egyúttal az Igazság Királyának is kell lennie, mert csak így tud igaz királyokat nevelni… Lét, tudat, igazság és lényeg szervesen összetartoznak.

Az igazság a tudatban világosodik meg, a lényeg a létben valósul meg. A lényeg a létbe, az igazság a tudatba integrálódik, s a lényeggel telt lét: a fogalom így lesz eggyé az igazsággal telt tudattal: a felfogóval. A Felfogó és a felfogott, vagyis a fogalom egysége pedig a felfogás, mely maga az üdvös éberség, a tiszta harmónia. Ebből látható, hogy a Nagykirálynak olyan értelemben kell az Igazság királyának lennie, hogy egyúttal a filozófusok királya is legyen. Mert minden tan végső forrása a filozófia. Minden igaz filozófus elvileg királyoknak királya, de csak az Örök Filozófia ismerője és értője lehet a Nagykirály, aki minden király fölött uralkodik. A királyoknak királya tehát csak filozófus király lehet, aki a filozófusokon keresztül uralkodik minden emberen, s az embereket így vezeti a királlyá-válás útján. A lényeg az, hogy végül minden lény boldog legyen, ehhez azonban tiszta lapot kell nyitni. Ez lesz az Utolsó Nap eljövetele, midőn minden visszatér eredetéhez: Allahhoz, s a Nagykirály megnyilatkozása: Síva mint az Ősbuddha ébred fel, s így válik Krisztussá. Addíg Jézus az Úr, aki az Utolsó Nap után átadja az Országot és Hatalmat az Istennek és Atyának, hogy az Isten legyen minden mindenekben.

  • kormosalbert
    Article By :
    Üdv az oldalamon! Igyekszek összegyűjteni a számomra legértékesebb cikkeket. Remélem, ti is értékesnek és hasznosnak találjátok majd őket! Namaste

Random Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*
*