Karma – se jót, se rosszat

duguláselhárítás xvi kerület

duguláselhárítás vác

A karma az indiai filozófia egyik alaptanítása, mely szerint cselekedeteink következményei kikerülhetetlen módon visszaszállnak fejünkre.

Jó és rossz cselekedeteink következménye képen mindenki hordozza a maga karmáját, amely befolyásolja életeseményeit. Az indiai felfogás szerint az ember egyéni cselekedetei határozzák meg hogy milyen sors vár rá, és a karma törvénye biztosítja, hogy végső soron mindenki azt kapja amit megérdemel. Általános felfogás, hogy ha meghalunk is, a karmánk nem szűnik meg, hanem a meghalást követő köztes lét eseményeit és a következő megtestesülésünket is ez alakítja: hogy férfiként vagy nőként születek újjá, hogy milyen országban, milyen életkörülmények közé.

A karma törvénye szerint a Földön élő emberek közötti igazságtalanság és egyenlőtlenség valódi oka is, az emberek karmájában keresendő. Ha valakit igazságtalanul ér bármilyen bántalmazás, korábbi adóságát törleszti ezzel. Ez a felfogás nagyban segíti az életesemények derűlátó elfogadását, hiszen minden balsors csak közelebb visz a karmikus adósságok törlesztéséhez. Végső soron pedig a szándékos jócselekedetek, és az odaadó szeretet gyakorlásán át, elegendő erény birtokában a karma kötőereje meggyengül, hogy sorsunkat beteljesítve egy magasabb világba távozzunk.

A mi korunk szellemét sokan a „mennyiség” fogalmában és annak mindent átható uralmában definiálják. És valóban: a teljesen eluralkodó mennyiségi szemlélet még a legjobb indulatú szellemi keresőket is igen gyakran tévútra vezeti, sokszor látszólag hasztalan és fölöslegesnek tűnő kerülőutakra kényszerítve őket, értékes életidőt pazarolva ezzel. Úgy tűnik, hogy a kikerülhetetlen mennyiségi szemlélet végzete nem kerüi el a szellemi tanításokat sem, így ezek esszenciális fogalmai, mélyebb rétegei elvesznek a széles közönség számára, hogy helyet adjanak a vulgárezoterikus értelmezéseknek, amelyek gyakran teljesen helytelen és felületes módon érintik egyes tanok lényegét. Ezzel együtt ez a valójában felületesnek mondható exoterikus megközelítés teszi lehetővé, hogy reneszánszát élhesse a valódi értelemben vett ezoterizmus, ami mindig is a kevesek bölcsessége volt.

Ezoterikus fizetőeszköz

Úgy tűnik, hogy korszellemünkhöz hűen, sorsszerűen maga a sors fogalma is áldozatul esett ennek a felületes megismerésnek, csak hogy átadja helyét egy még kevésbé megértett közkinccsé tett keleti fogalomnak: a karmának. A karma igen közkeletű fogalommá lett minden szellemi utat járó és igazi filozofikus vágytól égő, törekvő fogalomtárában. Kávéházi beszélgetések tárgya lett, és sokan úgy hiszik, elkerülhetetlen a karmájuk, hogy boldogtalanok vagy éppen sikertelenek legyenek a szerelemben, házasságban, munkában vagy bármiben. Mindenkinek sok vagy éppen kevés van belőle, mindenki szüreteli jó vagy éppenséggel rossz karmájának gyümölcsét. A karma szinte láthatatlan ezoterikus fizetőeszközzé vált, amelyet megspórolni, illetve gyűjteni, halmozni lehet, legyen bár az természeténél fogva jó vagy rossz. A közkeletű felfogás szerint pedig a könyörtelen világegyetem természeténél fogva, mint egy rossz bankár, beváltja vagy éppenséggel behajtja a tartozásokat, hogy kinek-kinek teljesítsen érdeme szerint. A mennyiségi gazdasági szemlélet torz tükrében a karma egyfajta láthatatlan kézzé változott, amely fondorlatos zsinórján rángatja a bábbá változott embertömegeket.

Azzal együtt, hogy mint minden kimondott szóban, van ebben a szemléletben is némi igazság, fontos megérteni, hogy a Valóság megismerésének különböző fokozatain álló emberek számára ugyanazon (világ)egyetemes törvény más-más formában nyilvánul meg. A keleti tanokban s legfőképp a Buddha tanításaiban kiemelt jelentőségű az a felismerés, hogy a szellemi felébredéshez vezető sokrétű ösvény legelső és egyben legfontosabb tagja a helyes szemlélet kialakítása. Ami talán a látszólagos ellentmondásokat nem tűrő nyugati gondolkodás számára zavarba ejtő, hogy ez a kialakítandó és kívánatos helyes szemlélet nem egyetlenegy szemléletet takar, hanem az univerzum örökkön változó természetéhez igazodva mindig a legmegfelelőbb, a világgal legtökéletesebben összhangban lévő szemléletet jelöli. Mint ilyen, mindig két alapvető alapelv mentén testesül meg: 1. a világi helyes szemlélet (kammasakatá szammáditthí) és 2. a magasabbrendű helyes szemlélet (árja szammáditthí) mentén. Mint az a páli elnevezésekből látszik, a mi világi szemléletünk a karma (a pái kamma) fogalma mentén rendeződik, amelynek helyes és pontos megértése, illetve helyes alkalmazása a világgal való összhanghoz vezethet. Tehát nemcsak az emberfölöttinek, természetfölöttinek vagy világfölöttinek titulálható felsőbbrendű szemlélet vezet az emberi szellem harmonikus elnyugtatásához, hanem magának a karma törvényeinek megértése, elfogadása és ellobbanása.

Mi tehát eredeti értelmében a karma?

A szanszkrit szó eredeti értelmében nem jelent többet, mint tenni, cselekedni. Abban minden ind filozófiai rendszer egyet vall, hogy a cselekedeteket pedig gyökerük (múla) határozza meg. Ha ez így van, akkor a karma egyik aspektusból nézve egy szándéketikai fogalom, amely szerint a cselekedeteink etikai értékét (azt, hogy „helyes” vagy „helytelen”) a cselekvő szándéka, így a cselekvés indítéka határozza meg. Mindezzel együtt abban is egyetért minden ind filozófiai rendszer, hogy a karma következményét tekintve lehet üdvös (kusala) vagy káros (akusala), annak megfelelően, hogy a cselekvőt érő visszaható következmények etikai ítéletünk szerint „jók” vagy „rosszak”. Ennek tükrében a karma egyben egy következményetikai fogalom is, ahol a cselekvés visszaható következménye is „minősíti” magát a cselekedetet.

Hasznos vagy haszontalan

Ha megértjük, hogy a világegyetem törvényei valójában nagyon egyszerűek, és csak a mi gondolkodásunk teszi ezeket bonyolult rendszerek tárgyává, akkor beláthatjuk azt, amit a kortárs morálfilozófusok is belátnak, hogy az alapvető etikai fogalmaink, mint az érték és ítélet, nem magából a cselekvésből fakadnak, hanem hozzárendeléseinkből, amelyekkel az adott cselekedetet rendszerezzük, gyakran igen szubjektív morális elvárásaink mentén. A probléma gyökerében a téves tény-érték világi képzet áll, amely nem képes megkülönböztetni magát a cselekedetet (magát a karmát), annak értékétől (legyen az szándék-, vagy következményetikai alapú).
Ami ebből következik, hogy a karma sohasem helyes vagy helytelen cselekedetekből születik, és sohasem jó vagy rossz. A karma maga a puszta cselekedet, maga a száraz tény, egy természeti törvényszerűség, amely olyan, mint maga a gravitáció, ami hasznos, ha házat akarunk a föld felszínére építeni, de legyőzendő akadály, ha a levegőbe akarunk emelni egy repülőgépet. A gravitáció önmagában nem jó vagy rossz, annak értelmében válik ilyenné vagy olyanná, hogy mit szándékozunk tenni, vagy éppenséggel milyen visszaható hatása volt ránk.

A karma tehát nem rossz vagy jó, és csak előre meghatározott célok értelmében lehet hasznos vagy haszontalan. Ha házat akarok építeni, a gravitációs gyorsulás hasznos erő, hasonlóképpen ha ebben a világban akarok bármit is megvalósítani, egyedül karmikus úton tehetem. Azaz csakis a cselekvés és csakis saját cselekedeteim által. A cselekvésnek pedig 3 kapuját különbözteti meg a hagyomány: a tudati (manokarma), a szavakban megnyilvánuló (vácsikarma) és a testi cselekedetekben megtestesülő (kájakarma) karmát. A karmikus törvényszerűség szempontjából nem számít, hogy egy cselekedetet gondolatban, szavakban vagy tettekben viszek véghez, (vissza)hatása biztosan lesz. És egyáltalán nem biztos, hogy visszahatása ugyanazon a kapun érkezik, ahol távozott; pl. ha szavakkal durván megsértek valakit, lehet hogy ütéssel vág vissza.

Amint fent, úgy lenn

A karma tehát egyszerűen a megtett cselekedetek puszta ténye. Ez a mi emberi világunk alapvető építőanyaga, amely mindent és mindenkit magához köt. A karma az, ami végtelen oda-vissza hatásában létrehozza a létforgatag, szanszkrit szóval a szamszára körforgatagát, hiszen – akár Newton mechanikai alapelvét idézve – minden hatásnak megvan a maga ellenhatása. És mivel nincs olyan karma, amelynek ne lenne visszaható következménye, ezért a karma egyben az, ami az embert és az emberi létmódot béklyóban tartja. Korlátozza az emberi cselekvések mezejét, s ezzel egyben maguknak a cselekedeteknek a hatósugarát – noha ez a tényleges hatósugár sokkal hatalmasabb, mint amit a legtöbb ember általában lehetségesnek és így egyben valóságosnak tart. Emberi mértékkel szólva, életeken, akár korszakokon át is tart hatása – gondoljunk csak például a „jó” példa kedvéért az antik görögség szellemi hatására vagy a „rossz” példa kedvéért a XX. századi holokausztra! Évtizedeken, évszázadokon, évezredeken át tart karmikus hatásuk; és ha ez így van a kollektív cselekedetekkel, miért lenne másként az egyén szintjén? – végtére is, mint azt mindenki tudhatja, ez egy homogén világegyetem: mindenütt ugyanazon természeti törvények hatnak, amint fenn, úgy lenn.

Mindezzel együtt az ind filozófiai rendszerekben megszületik az a felismerés, hogy az emberben lakozó szellem sokkal szabadabb és korlátlanabb, mint amire jelenlegi létmódja lehetőséget ad. Éppen ezért ha szellemben ki akar teljesedni, ott kell átvágnia a gordiuszi csomót, ahol az keletkezett: magánál a cselekvésnél. Ha az ember meg akar szabadulni a szellemét korlátozó tényezőktől [vagy szennyektől (klésa)], akkor magától a karmától kell megszabadulnia.

Illetve saját karmájától, karmikus szennyeződéseitől (karmaklésa), ami a cselekedeteiből fakadó visszaható tettkövetkezményeket jelenti. Úgy kell tehát cselekednie, hogy cselekedetei ne hozzanak létre újabb karmát. Se „jót”, se „rosszat”. Aki így cselekszik, nem „cselekszik” – az ilyen cselekvést nevezik a tao filozófiájának nyelvén vei-vu-veinek, nem-cselekvés áltai cselekvésnek. Aki így „tesz”, így létezik, megszabadul a létforgatag fogságából, cselekedetei és az ezekből fakadó szennyek ellobbannak, és eléri a megszabadulást (móksa). Pontosan a cselekedetek ilyen értelemben vett ellobbanását, a karma kihunyását nevezik szanszkrit nyelven nirvánának, amelynek szó szerinti jelentése is ellobbanás.

Karmikus adósság

Ebben az eredeti minőségi felfogásban, nincs „jó” karma, és nem lehet „jó” karmát felhalmozni. A karma és így minden visszahatást eredményező cselekedet – legyen az morális ítéleteink tükrében jó vagy rossz – a végső megszabadulás akadályaként merül fel, és ezáltal korlátozza tökéletes szellemi fölébredésünket. Aki ezt fölismeri, és kiműveli magában a tökéletes cselekvés erényét, „ledolgozhatja” karmikus adósságait, hogy ne kelljen többször a szamszára folyamába lépnie. Az ilyen megvalósított embert nevezik anágamának, vissza-nem-térőnek, mert karmikus kötelékeitől végleg megszabadult. S csak az ilyen, végleg megszabadult szellem számára lehetséges annak a szellemi állapotnak a megvalósítása, amelyet felébredésnek vagy megvilágosodásnak nevezünk, s amelynek tükrében realizálódhat a karmától teljesen megtisztult magasabbrendű, helyes szemlélet, amely elfogulatlan és páratlan bepillantás a dolgok és valamennyi történés természetébe, úgy, ahogy vannak.

Tarr Bence László
(Ánanda Pradzsnyárádzsa)

Minden eszme és szellemi tanítás útjelző tábla, amely pusztán a helyes irányba mutat, és nem maga az út. Maga a szellemi út, a nagy Út, amelyet végigjárunk mindnyájan, mindig a mi belsőnkben lakozik, és pontosan arra vezet bennünket, ahol éppen állunk, pontosabban, ahol éppen állhatunk, és ahol állnunk kell.

duguláselhárítás zugló,duguláselhárítás budapestenduguláselhárítás budakeszi,duguláselhárítás kerületduguláselhárítás kerületduguláselhárítás szentendreduguláselhárítás budapestduguláselhárítás xi kerületduguláselhárítás kerület,duguláselhárítás érd,non stop duguláselhárítás,

duguláselhárítás zugló, duguláselhárítás gyál, duguláselhárítás iii kerület, non stop duguláselhárítás budapest”

duguláselhárítás xxii kerület

  • kormosalbert
    Article By :
    Üdv az oldalamon! Igyekszek összegyűjteni a számomra legértékesebb cikkeket. Remélem, ti is értékesnek és hasznosnak találjátok majd őket! Namaste

Random Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*
*