Kyara Joyce – Félelmeink és szenvedéseink oka: a ragaszkodás

duguláselhárítás zugló

duguláselhárítás iii kerület

Életemben először érzem úgy egy könyv olvasása közben, hogy félek tovább olvasni. Éreztetek már ilyet? Nagyon érdekes és valahol szórakoztató érzés.
Két napja kezdtem el olvasni Papaji – Ugorj az ismeretlenbe c. könyvét. Azaz nem az ő könyve, hanem a vele készült interjúk könyve. De ez tökmindegy. Ez az Ember egy igazi megvilágosodott volt. Valóban! Ahogy beszél, és amiket mond, annak minden szava valósággal megéget. Beléd éget egy kitörölhetetlen nyomot. Ahogy olvasom, mintha magát Isten szavait olvasnám. Nem az embert istenítem a szavakban, hiszen nem is az ember mondja azokat. Ő csak egy “eszköz”. Csúnya szó lenne ez erre a csodára, de itt nem a szokott értelemben használom.
A 90-ik oldalnál félbehagytam az olvasást, mert megszólalt az Önvaló és írnom kellett. Nem tudtam mást tenni, a késztetés erős volt. Nem ez az első alkalom, amikor leírom a “szavait”, de az nagyon ritka, hogy ilyen tisztán és folyékonyan veszem az adást. Beszélgetés ez, nem más. Nem is kell másnak lennie. A lényeg benne van. Tegnap ezt le is írtam. Ha elolvassátok, ebben még semmi jele az aggályaimnak, talán mert én is kb. hússzor elolvastam miután befejeztem az írást és még mindig emésztem.
Ennek az emésztési folyamatnak az első “mellékterméke” a megvilágosodástól való aggályom. Ettől még sosem paráztam, sőt, soha eszembe sem jutott az a nagyképű gondolat, hogy ez velem bármelyik pillanatban megtörténhet. Ám Papajit olvasva, most már nagyon is elképzelhetőnek tartom. És ez félelmetes. Semmi kétségem, hogy EZ az ego halálfélelme.
Nem rég írtam róla, hogy fel-felbukkant már bennem. De akkor még nem is sejthettem, hogy milyen is az, amikor valóban “haldoklik”. Nagy meglepetésemre ezt a “haldoklást” most először fizikai tünetek is kísérték és ez az élmény volt az, amely nyomatékosította bennem az érzést: “most tényleg elkezdődött”…
Ültem, és olvastam ezt a könyvet, amelynek minden szava egyenként is halálos “ütés”, de amikor a tudatosságban összeáll a teljes kép, az a végső csapás az egora. Tehát ültem itt, és volt egy pillanat, amikor lesulytott ez a csapás. Elkezdtem egyre jobban szédülni, majd a teljesen valósághű vizuális tapasztalat mozdulatlanná dermesztett: csak figyeltem, ahogy a testem egyre kisebb és kisebb lesz. Szó szerint láttam, ahogy a fotelban ülve lassan összezsugorodom, és biztos voltam benne, hogy ha nem állítom meg a folyamatot, akkor telesen eltűnik a testem. Ahogy ez a szándék felmerült bennem, a folyamat leállt, a szédülés abbamaradt, és 1 perc múlva már csak a félelem árnyéka bolyongott bennem, mint akit megpörgettek, elszédült és most nem tudja, hol a kijárat. ?
Nem volt olyan borzalmas élmény, mint amilyennek leírva tűnik és csupán 3-4 percig tartott az egész, de most már tudom, mire számíthatok, milyen lesz az, amikor az ego meghal. Mintha ez egy bemutató lett volna. Kicsit talán hasonlít a fizikai halálhoz, bár ezt nem tudhatom, hiszen még egyszer sem haltam meg ebben az életemben, tehát csak gondolom. ?
Ezek után ki az, aki előtt ne peregne le az egész élete? Közben nem történt ilyen, bár ha várok és nem hagyom, hogy visszahúzzon az ego félelme, akkor talán megtörténik ez is (úgy látszik, ezt még gyakorolnom kell ? ) Ám utána csak úgy özönlöttek a gondolatok, a kérdések, és hálistennek a válaszok is. Megint “ott” volt az Önvaló, aki kb. 5 perc alatt helyretett és “visszahozott az életbe”…
– Minden, amire valaha vágytam és már majdnem itt van, már majdnem elértem, most szertefoszlik? Minden vágyam el fog tűnni? Minden, amiről eddig azt gondoltam, hogy igaz, fontos, szép, és boldoggá tesz engem, az most eltűnik? – Ilyen gondolatok jártak a fejemben és hirtelen már azt sem tudtam, hogy az emberi kapcsolataim, a boldogságom, az álmaim és a vágyaim valódiak-e. Minden, amiben eddig biztos voltam, az ebben a pillanatban ijesztő lendülettel megingott és nagyon is reálisnak kezdett tűnni, hogy ez az egész, amit most az életemnek nevezek, egyszerre csak eltűnik, és én (aki már azt sem tudom, kicsoda) ott maradok életem folyójának kiszáradt medrében. Ennél még egy Szahara-i élet jövőképe is kecsegtetőbb lett volna.
Amikor már majdnem teljesen elhittem vad gondolataimat, beosont a fejembe a jól ismert “hang” és átvette az irányítást katapultálni készülő elmém gépezete fölött:
– Semmi valódi nem fog eltűnni. – Mondta. – Csak az tűnhet el, ami nem valódi (ami nem Te vagy).
– Hát, most nem nyugodtam meg.
– Nézd meg ezt a vágyat. Ki akarja és miért? Az ego akarja vagy Te? Esetleg mindkettő? 
– Egy részét az ego, egy másik részét pedig én.
 – Nézz rá arra a részére, amit az ego akar.
– Most mondd meg nekem: képes lennél ezt elengedni? Le tudnál mondani róla? 
……..
– Bármikor!
– Ezért lehet a “tiéd”. Mert nem ragaszkodsz hozzá. Akarod, de nem bánod, ha nincs. Neked mindegy. Boldog vagy akkor is ha megkapod, de akkor is, ha nem. 
 
Most lenyúltad ezt a vágyat az ego széfjéből és nyitott tenyérrel kínálod föl az univerzumnak. Elengedted. De az univerzum nem veszi el tőled. Ott hagyja neked, hogy azt kezdj vele, amit csak akarsz. 
– Miért? Hiszen az egoból jött, nem is valódi.
– Honnan származik az ego? 
– Az elméből.
– Honnan származik az elme?
– Gondolom az emberrel együtt születik.
– Honnan származik az ember?
……….
– Hoppá…
– Ne feledd, minden csakis EGYetlen Forrásból származhat. 
……….
– A dolgok “valódiságát” intellektuálisan saját viszonyulásodon keresztül mérheted le, ha ennek szükségét érzed. Van benned ragaszkodás? Van benned azonosulás? Ha igen, az az ego kapaszkodása. De ez nem jelenti azt, hogy bármi is valótlan lenne, csupán az ego ragaszkodása teszi azzá, ami persze csak egy illúzió, de mint tudod ezek az illúziók nagyon valóságosak tudnak lenni. Csak helyezd más fénybe a dolgot/vágyat és megváltozik minden. Elvetted a vágyat az egotól és ezzel lemondtál róla. Lemondtál a vele való azonosulásról, a birtokjogról. Ezzel megváltoztak a viszonyok.
– A valódiság ismertetőjegye az, hogy az ego ragaszkodik hozzá vagy sem?
– A “valódi” csak egy szó. Szavakat kell használnunk, hogy leírjuk velük, amit valójában nem lehet. De ne egyetlen szóban keresd a választ, mert az az összefüggések felismeréséből születik. Ne ragadj bele egyetlen szóba. Nincs valódi és valótlan. Minden Valódi. A kérdés, hogy számodra az lehet-e. Amíg az ego csimpaszkodik belé, addig semmiképpen sem.
Itt nincs semmi, ami ne volna elérhető számodra vagy bárki számára. Az elérhetetlenség illúzióját az ego kisajátítási mániája kelti. Amint ezt megszünteted, bármi újra elérhetővé válik számodra.
– Ezt egy kicsit nehéz megemésztenem.
– Minden, amihez ragaszkodsz, múlandó. Elveszítheted és el is fogod veszíteni. Mert ez az egohoz tartozik. De nem veszteség a számodra. Ami az egoé, az nem a tiéd. Azért nem kár. Ami valóban hozzád tartozik, az veled marad…mindig. Azt sosem veszítheted el. 
Van valami az életedben, amit ne lennél képes elengedni? 
Ekkor eszembe jutottak múltbéli “nagy elengedéseim”. Azok után úgy éreztem, most már bármi jöhet, nem lehet olyan, amit ne tudnék elengedni.
– Nincs. Bármit el tudok engedni. – Mondtam tökéletes bizonyossággal.
– Ezért lehet bármi a “tiéd”. Mert nem akarod birtokolni. Aki semmihez sem ragaszkodik, az bármit megkaphat. Ha nagyon egyszerűen akarnék fogalmazni azt mondanám: azért kaphatod meg, mert nem az ego akarja, hanem te. De vigyázz a szavakkal, mert csalókák. Hiszen te nem is akarod. 
 
Azt mondjátok, az a sors fintora, hogy “mindent akkor kapsz meg, amikor már nem akarod”. Ez nem a sors fintora, ez a Lét Törvénye. Így működik az emberi élet. A ragaszkodás akadálya annak, hogy megkapd azt, amihez ragaszkodsz. Amint elenged a ragaszkodást (az egot), megkapod, amit akarsz. Ilyenkor úgy érzed, hogy már nem is igazán akarod, mert megszűnt a ragaszkodás. A vágyban már nincs benne az ego. De térjünk vissza…
 
Ha képes vagy lemondani arról, amihez az ego ragaszkodik, akkor ki irányít, az ego vagy te?
– Én.
– Ha az ego vesztesége nem érint meg téged, akkor milyen veszteségtől félsz?
– Nincs veszteség…… Semmit sem veszíthetek el, ami valóban az enyém.
– Semmit, ami valóban TE VAGY. 
– Sokszor nehéz felismerni, hogy mi a valódi és mi nem az. Vagyis, hogy mi az, amit az ego akar, és mi az, amit Én.
 – Igen, régóta küzdesz ezzel. Keresd a valódit ebben a vágyban. De most ne intellektuálisan. Keresd benne az Én-t. Ahol Én-t találsz, arról azonnal tudhatod, hogy az nem az ego vágya. Az Én-nek vagy Önvalónak van egy lényegi jellemzője, ami megkülönbözteti az egotól. Valóst a valótlantól, egotlan az egostól. Vizsgáld meg a vágyadat. Mi benne a valódi? Mitől valódi? Milyen erő motiválja?
 ………….
– A Szeretet. ….Szeretet van benne.
– A Szíveddel tudsz különbséget tenni. Az Én-t a szeretet motiválja, az egot pedig az érdek. A Szeretet Valódi. Ahol nincs Szeretet, csak érdek, az nem lehet valódi. És most nagyon egyszerűen fogalmazok, mert ha a teljes igazat akarnám mondani, azt kellene, hogy mondjam, hogy a Szeretet mindenhol ott van. De ezzel “messzire vinnélek” téged, úgyhogy most ne bonyolódj bele ebbe. 
 
Mindig a Szív mondja meg, hogy mi a valódi és mi nem. Amiben nincs Szeretet, azt bármikor elengedheted, nem ér veszteség. Amiben pedig Szeretet van, azt ha akarnád sem tudnád elveszíteni. 
(Nem a szokott értelemben vett szeretetre utal, hanem a mindent átható SZERETETre. Mondhatnám, hogy talán úgy értette: amiben nem érzed Isten jelenlétét, az nem Valódi. Ezt azért nehéz leírni, mert Isten alapból mindenhol jelenlévő /”a szeretet mindenhol ott van”/, így ennek az “energiának” az általunk adott pillanatban érezhető áramlására hagyatkozhatunk. Arra, amit mi, emberként megérzünk belőle abban a pillanatban, amikor éppen megfigyelünk valamit magunkban).
– Ha elveszed a vágyból az érdeket, mi marad?
– El tudom venni?
– Próbáld ki.
…………….
– Ha eltűnik belőle az érdek, amelyből született, akkor maga a vágy is eltűnik. El tudom engedni.
– Ez így nem igaz, mert a vágy megmarad, csak érdek nélkül, tisztán. Számodra csak azért nem “érzékelhető” már, mert kivetted belőle azt, ami éltette: az érdeket. Ezzel elveszítetted az ÉRDEKlődésedet. De ettől a vágy még megmaradt, csak téged már nem érdekel, levetted róla a fókuszt, így hát “kiesett” a te valóságodból.
– …??…
– Minden idea és vágy a lehetőségek végtelen tárházából születik tisztán és érintetlenül, nem pedig az egoból. Az egoból semmi sem képes megszületni. Az ego csak magához ragadja a dolgokat és érdeket kreál hozzájuk. Értelmet és célt ad nekik. Valamit, amibe kapaszkodhat, amihez kötheti a létezését; valamit, ami fenntartja az ő létét. Amihez nem tud valamilyen érdeket fűzni, azon túllép, nem ÉRDEKli. Ha elveszed tőle a vágyat, akkor megtisztítod ezektől a rátapadt szennyeződésektől, mint az érdek, és a cél, és újra elérhető lesz. A Szeretet fénye ismét átragyog rajta. Az mindig is ott volt, csak a kosz “eltakarta”.
– Mint egy újrahasznosítható anyag. ?
– Most nézz végig jelenlegi vágyaidon, főként azokon, amelyeket már régóta dédelgetsz.
Ragaszkodsz valamelyikhez? Tudnád azt mondani, hogy enélkül vagy anélkül nem tudnék élni?
– Most úgy érzem, ezek nem olyan fontosak. Bármikor le tudok mondani az összes vágyamról.
– Akkor tedd meg most, ebben a pillanatban.
……………
……………
……………
– Mi maradt?
– Üresség.
– Mit érzel most?
 – Béke van bennem… Megkönnyebbülés… Végtelen szabadságot érzek, hogy megszabadultam a vágyaktól. Nyomasztóak voltak.
…és már elfáradtam a folytonos vágyakozásban.
…Ez az üresség nem a semmi üressége, hanem a Mindené. Ez egyáltalán nem üres, Ez tele van Szeretettel. Ez az egész maga A Szeretet. Valójában soha semmit nem ismertem, ami ennél élettel telibb lenne.
 – A vágyak kötelékei nélkül élni a valódi szabadság. A vágyak nem vesznek el, továbbra is lesznek céljaid, de már nem lesz ott “mellettük” a beteljesítésükre irányuló kényszer. Felszabadító érzés lesz, amikor legközelebb felbukkan egy vágy azzal a tudattal kísérve, hogy mindegy, megvalósul-e vagy sem, mert ez nem érinti meg valódi természeted. 
………
………
………
– A veszteségtől való félelem megszűntével vajon érzéketlenné válunk minden veszteségre? Ha többé nem félünk a veszteségektől, akkor meg sem fog érinteni – mondjuk – a szeretteink elvesztése?
– Sokkal inkább EGYüttérzővé, nem pedig érzéketlenné váltok. Csak ti nem igazán ismeritek ezt az EGYüttérzést. Bepillantásaitok vannak, de ezek általában nem tartanak soká. Ezért nehéz róla beszélnem. Azért, mert teljesen más elképzelésetek van róla (tegnap beszélt az elképzelésekről, mint akadályokról).
Ez az EGYüttérzés nem valami részvétszerű érzésből fakad. Ez maga a “Minden Létező jellege”, aki EGY mindennel. Nem tud nem EGYütt-érezni veletek, hiszen Ő nem különbözik tőletek. 
 
Amikor elengeded a ragaszkodást és felszabadulsz a veszteség félelmétől, a félelem helyére a Szeretet lép. Számára pedig nem létezik a veszteség fogalma, így hát nem létezhet az ettől való félelem, de a félelem hiányából fakadó érzéketlenség sem. Itt nem léteznek ezek az összefüggések.
 
Ahol nincs ego, ott nincs félelem. Ahol félelem van, ott ego van.
Ahol nincs ego, ott csak Szeretet van, EGYüttérzés, és a Tudatosság, amely mindennek tudatában van.
– Azt akarod mondani, hogy amikor eltűnik a félelem, akkor ennek a Szeretetnek a szemével látom az egész életet és azért nem érezhetem magam érzéketlennek, mert átlátom mindennek az okát és szükségszerűségét?
– Így is mondhatod. Amikor elhagyod a félelmeket, akkor meghaladod az egot, azaz túllépsz rajta. Az ego helyébe az Önvaló Abszolút Tudatossága lép vissza, amely tudja, hogy minek mi az oka és EGYüttérzéssel és megértéssel fordul minden felé. Tudja, hogy minden úgy jó, ahogy van. Nem tudja mi az érzéketlenség. Nem tud ilyet érezni, mert benne sosincs jelen semmilyen rossz érzés. Az érzéketlenség egy hiányt feltételez: valaminek lennie kéne, ami nincs – a veszteségből fakadó fájdalomnak. De a Tökéletességben nem létezik a hiány fogalma, így annak a tárgya sem, mint adott esetben az érzéketlenség. Számára nincsenek ellentétpárok, mint a hiányos-hiánytalan, vagy a jó és a rossz. Ez az Abszolút Tudatosság Tudata, amelyben fel sem merülhet az érzéketlenség, mert ez egyszerűen nem létezik benne.
 
Ebben a pillanatban az Abszolútummá válsz, aki tudatában van az illúzió egészének. Aki ezt egy pillanatra is átélte, abban többé már nem tud az ego teljes életet élni. Visszajöhet, de nem tud elrejtőzni, úgy, mint azelőtt, mert ettől kezdve egyre átlátszóbbá válik. 
Tehát, ha ez a pillanat elmúlik és visszatérsz az ismert “valóságodba”, ez a Tudat, akkor is veled marad. De csakis rajtad múlik, hogy melyik “valóságnak” engedsz teret magadban: a sajátodnak vagy az Abszolútnak. Ez a szabad akarat.
– Tehát ez csak egyetlen pillanat volt, és a félelmek újra visszajönnek?
 – Vannak félelmek, amelyek porrá égtek benned, és vannak, amelyeket meg sem érintettek a lángok. 
Amíg felmerül a kérdés: “Nem leszek én ettől érzéketlen?” addig nem tűnt el minden félelem, mert ez is egy félelem: az érzéketlenségtől való félelem.
 
Sok fajta félelem táplálja az egot. Ezektől lassan kell megválnod, nem tépheted le magadról egy mozdulattal, mert akkor olyan részek is megsérülhetnek a félelem rétegei alatt, amelyek jobb, ha épek maradnak. Több kárt csinálnánk, mint hasznot. Ezért haladunk lépésenként és nem rontunk fejjel a falnak. 
– De úgy érzem, az ego most haldoklik.
– Haldoklik… Használhatod ezt a szót, ha ettől jobban érted, hogy mi történik veled. 
Ez már régóta tart, de egy lassú folyamat kell, hogy legyen.
Konzekvencia:
 
Nem tudom elmondani, milyen ijedtség vett rajtam erőt, mielőtt az Önvaló segítségemre sietett. És azt sem, hogy milyen nagy kő esett le a szívemről, amikor mindezek után felismertem, hogy valójában nincs mit veszítenem.
Vannak nagyon fontos emberek és dolgok az életemben. Álmok, amelyekről már gyerekkorom óta álmodozom, hogy egyszer majd elérem. És most, ahogy mindezeken Vele együtt végignéztem, egy pillanat alatt “láttam meg”, hogy bármilyen fontosnak is hiszem ezeket, igazából bármikor képes vagyok lemondani róluk. Mert már nem annak látom őket, amiknek eddig. Már nem úgy tekintek rájuk, mint a sajátjaimra. Nem az enyém az anyám, a szerelmem, a vagyonom, a munkám, a sikereim, a vágyaim… nem az enyém az életem. Én magam vagyok az élet. Én magam vagyok minden, aminek elvesztésétől eddig féltem. De ez nem az az azonosulás, amitől minden spirituális tanítás óva int, hanem az EGYség tudata. Amikor ebbe az állapotba “belekerülsz”, akkor és “ott” elképzelhetetlen a veszteség fogalma. Nem létezik. Tudod, hogy senkit és semmit nem veszíthetsz el. Aki veszteséget érezhet az csupán az ego. De mivel ő maga nem valódi, így az általa érzett veszteség sem az. Tehát valódi veszteség nem is létezhet.
S bár – úgy tűnik – ez az állapot eleinte csak átmeneti, biztosak lehetünk benne, hogy örökre megváltoztatja az életünket. Mert amikor benne vagyunk, tudatossá válunk olyan igazságokra, amelyeket eddig nem vettünk észre, vagy szándékosan elmentünk mellette. De ettől kezdve erre egész egyszerűen képtelenek leszünk. Ha akarjuk, ha nem, kitörölhetetlenül a tudatunkba vésődött az igazság:
Minden fájdalmunk és szenvedésünk az egoval való azonosulásunkból ered. Ha megszüntetjük ezt az azonosulást, megszűnik minden szenvedésünk.
Tudom, ezt már sokan leírták, de ennél tisztábban én ezt még sosem értettem meg.
Az élmény leírhatatlan. Szavakkal meg sem tudom közelíteni, amit ezután éreztem. Nem emlékszem, hogy valaha történt volna velem ilyen. Kb. 5 perc alatt elszállt belőlem minden ragaszkodás és félelem – De lehet, hogy még annyi sem volt. – Olyan félelmek, amelyekről minden normális embernek az a tapasztalata, hogy ezek életünk végéig kísértenek minket: szeretteink, vagyonunk, egzisztenciánk elvesztése, és minden, amiről valaha is álmodtunk.
Nem mondhatom, hogy örökre eltűntek belőlem ezek a félelmek, nyilván előjönnek még, de már tudom és mindig tudni fogom magamban valahol mélyen, hogy ÉN valójában semmit sem veszíthetek el.
Ahogy abban az állapotban eltűnt a ragaszkodás, vele együtt eltűnt a veszteségtől való félelem is és ekkor értettem meg, hogy minden félelmünk alapja a ragaszkodás. Dolgokhoz, emberekhez, berögződésekhez, világnézetekhez ragaszkodunk, és félünk, hogy ha ezektől megfosztanának minket, akkor nem maradna semmink. Félünk, hogy ezek nélkül semmik lennénk, mert ezekkel a tárgyakkal, fogalmakkal, és emberekkel azonosítjuk magunkat. Ha az EGYség Tudatban (nem az egoban) felismerjük, hogy EGYek vagyunk, akkor rájövünk, hogy nincs mihez ragaszkodni és nincs minek az elvesztésétől félni, hiszen csak az illúziók veszhetnek el, amelyek pedig nem hozzánk, hanem az egohoz tartoznak. Ami valóban hozzánk tartozik, az örökké “velünk” marad, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem, akár akarjuk, akár nem.
Félni csak az ego tud. Akár a veszteségtől, akár a félelem hiányából következő érzéketlenségtől, akár bármi mástól féljen is, az mindig az ego. Amikor valakiben megjelenik bármilyen félelem, az azt jelzi, hogy ott az ego működik a háttérben. Tudd, hogy a félelmek nem valósak. Mint ahogyan az ego nem valós, így minden, ami tőle származik sem lehet valós. Ha ezt már tudod, képes vagy túllépni a félelmeken. Ezután pedig ott lesz a Szeretet, amelyből cselekedhetsz. Ha átadod magad Neki, és hagyod, hogy a félelmek helyett Ez vezessen, akkor sosem fogsz eltévedni.

“A felszabadult elme rendelkezik egy olyan természetes választási lehetőséggel, amellyel az egoisztikus elme nem: Működhet a világban, miközben mozdulatlan Tudatként mégis tökéletes nyugalomban maradhat.
Amikor a „vagyok” érzését és az éber tudatot egyként tapasztaljuk, akkor nem létezik olyasmi, hogy „ego”.” – Mooji –

duguláselhárítás zuglóduguláselhárítás szentendrenon stop duguláselhárítás budapestduguláselhárítás kerület,duguláselhárítás veresegyházduguláselhárítás xv kerületmosogató duguláselhárításduguláselhárítás budaörsduguláselhárítás gödöllő,duguláselhárítás érdduguláselhárítás budapesten,

duguláselhárítás veresegyház, duguláselhárítás dunaharaszti, duguláselhárítás kerület, duguláselhárítás xi kerület”

duguláselhárítás xvi kerület

  • kormosalbert
    Article By :
    Üdv az oldalamon! Igyekszek összegyűjteni a számomra legértékesebb cikkeket. Remélem, ti is értékesnek és hasznosnak találjátok majd őket! Namaste

Random Posts

  • Válassz egy mandalát – sokat elárul rólad!

    duguláselhárítás újpest duguláselhárítás biatorbágy A mandala jelentése: misztikus, spirituális jelkép. A Buddhista szerzetesek meditatív állapotban készítik mandaláikat: énekelve és imádkozva, […]

  • Rafael arkangyal üzenete 2016.10.18. -ra

    duguláselhárítás xv kerület mosogató duguláselhárítás Tested (illetve az illetőé, akiről kérdezel) valamilyen egészségügyi problémával küzd, és jelezni próbál. Szeretné, ha […]

  • a1 Mihály arkangyal üzenete hétfőre

    duguláselhárítás gyál duguláselhárítás budapesten Egyik egészségügyi problémádat allergiás reakció okozta, illetve súlyosbította. Először is vizsgáld meg az étrendedet, hiszen gyakran […]

  • rita Szent Rita, a lehetetlen kívánságok teljesítője

    duguláselhárítás zugló duguláselhárítás kerület Casciai Szent Rita (1381-1447), a lehetetlennek tűnő kívánságok beteljesítője, “Umbria Gyöngye” Olaszország egyik legismertebb szentje. Roccaporenában […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*
*